A legfontosabb eltérés a két típus között az a megközelítésbéli különbség.

A vállalatirányítási rendszerek zöme a pénzügy és a könyvelés irányából közelíti meg a vállalati folyamatokat, éppen ezért ezekhez a modulokhoz kapcsolódó funkciók bősége és adatmélysége jellemzi leginkább a klasszikus ERP rendszereket. A termelés oldalán már sokkal inkább elnagyolt és felületesebb az adatállomány.

A termelésirányítási rendszerek jellemzően szűkebb funkcionalitással rendelkeznek, mint az ERP rendszerek, azonban a megközelítésből adódóan a lefedett területek esetében lényegesen mélyebb, aprólékosabb az egyes adatok kezelése. Mivel ennél a típusnál a fókuszban a gyártások tervezése, optimalizálása és annak teljes lebonyolítása áll, ezért azt lehet mondani, hogy a termelésirányítási rendszerek sokkal inkább célszoftverek, mint általános üzleti megoldások. A termelésirányítási rendszerek zöme nem is alkalmas arra, hogy nem gyártó tevékenységet végző vállalkozások használják, mert annyira áthatja a rendszert a törzsadatok szintjén termelés.

Az alábbiakban összeállítottunk egy rövid összegzést arról, hogy milyen erősségei és milyen gyengeségei lehetnek az adott rendszereknek. A termelésirányítási rendszer jellemzőinél a DanubiSoft saját rendszerének, azaz a dSuite termelésirányítási rendszernek a funkcionalitását vettük alapul.

A fenti összesítés az eddigi tapasztalataink alapján állítottuk össze. Az elmúlt évek alatt többször láttunk olyan esetet, ahol egy gyártó vállalkozás bevezetett egy általános vállalatirányítási rendszert és rövid időn belül kiderült, hogy a gyártáshoz kapcsolódó folyamatokat csak részben, vagy nem olyan formában támogatja, ahogy az elvárható lenne annak ellenére, hogy a gyártási modul is bevezetésre került. Ellenben találkoztunk olyan példával is, ahol a gyártó vállalkozás számára egy általános ERP megoldás volt a megfelelőbb döntés.

Azoknál a vállalkozásoknál, ahol a termékeken viszonylag kicsit a nyereség ott kimondottan felértékelődik egy termelésirányítási rendszer, mivel a gyártástervezés és optimalizálás pont abban tud segítséget nyújtani számukra, hogy a gyártási költségek minél alacsonyabban tarthassák. Mivel az ERP rendszerekben a fókusz nem ezen a területen van, ezért az ehhez szükséges háttéradatok is csak részben, vagy egyáltalán nem állnak rendelkezésre a megfelelő gyártásoptimalizáláshoz.

Az ERP rendszerek nagy része iparágtól és szektortól függetlenül bevethető, azonban ez az univerzalitás bizonyos esetekben nagyon általános megoldásokhoz vezet, aminek testre szabása nem megoldható, vagy csak komoly költségek ellenében.

Az, hogy egy adott vállalkozás számára melyik rendszer asz ideális választás azon múlik, hogy mire akarják azt használni.

Ha a legfontosabb cél az, hogy az irodai adminisztráció és az egyéb ügyviteli részek mélyen és szofisztikáltan legyenek lefedve valamint, hogy a pénzügy integrálja magába a könyvelést is, mert a stratégiai és operatív döntések ezeken alapulnak elsősorban, akkor az ERP a jó választás. Főleg akkor, ha nem cél a gyártások pontosan követése és az erőforrások tervezése.

Ha azonban egy gyártó vállalkozás az egyes döntéseket már alacsonyabb szinteken a beszerzések, a gyártási ütemtervek, gyártásoptimalizálás, erőforrás és kapacitáskihasználtság szintjén kívánja meghozni akkor egyértelműen a termelésirányítási rendszer a hatékonyabb választás.

Napjainkban elég széles a paletta, ahonnan kiválaszthatjuk a számunkra ideális irányítási rendszert, éppen ezért fontos, hogy jól átgondolt döntést hozzunk, mert a megfelelő rendszer kiválasztása hosszú távon megtérül.